Krisztina Kornis

Under construction!

At the age of eight I started to ride at Riding School in the XVI. district of Budapest.

We went every summer with my grandparents often riding  in the nearby countryside riding-school, I think the first time I sat on a horse.

 Egy nagy sárga hókás ló volt. Nagyon sok mindent rajta tanultam meg, minden nap kimentem hozzá.  Őt fásliztam életemben először, erre nagyon emlékszem. Eleinte sámliról kellett nyergelnem, mert túl kicsi voltam, a ló meg túl nagy és nem értem fel. Nyugodt ló volt, de ha ugrált, akkor nagyot ugrott. :P

 Ez nehéz kérdés, nem tudok kiemelni egyet se, mert mindet imádtam. Mindegyiket másért, mert teljesen különbözőek voltak, de mindegyikben volt valami különleges, ami miatt a szívembe lopta magát. Mindegyiket másért szerettem

 Azt hiszem a legemlékezetesebb az volt, amikor a szüleim megegyeztek az első lovam tulajdonosával, hogy lovagolhatok a lovon. De ha Xenophonos emlék, akkor az első verseny Sidneyvel.

Sidney és Fidelia :)))))))

azt az eredményt, amire büszke lehetek még nem értem el. :P

Idén Fidikével szeretnék osztályt lépni, ha úgy alakul esetleg az egyes licence-t megszerezni.

Szeretném elmesélni, hogy miért kezdtem el lovagolni. Egy német barátnőm lovagolt abban az időben és minden évben, amikor jöttek Magyarországra, hoztak kinőtt ruhákat. Egyik évben kaptam egy csizmát, nem tudtam mi az és mire jó, egy kicsit nagy is volt, de tetszett. Kérdezte a barátnőm, hogy tudom e, hogy mi az. Bevallottam neki, hogy pontosan nem tudom, de valamilyen csizma. Felvilágosított, hogy lovagló csizma van a lábamon. Ezért mondtam a szüleimnek, hogy most muszáj lesz megtanuljak lovagolni, hiszen van egy lovagló csizmám. Érdekes, hogy előtte bennem fel se merült, hogy lovagoljak. J